Márciusi számunk online is lapozható

http://glossi.com/AgotaMatyas/108172-ditroi-hirlap

Nemzetközi kapcsolatok, területfejlesztés – mondd, te mit választanál?

Februárban Bakos Csabával beszélgettünk, aki kérésünkre két kolozsvári szakról is tudott beszélni, hogy ezáltal segítse a pályaválasztás előtt álló ditrói fiatalokat.

Miután leérettségiztél, milyen egyetemre iratkoztál be? Mit végeztél?

Érettségi után Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Nemzetközi kapcsolatok és Európai Tanulmányok Karán kezdtem el a továbbtanulást.

Hogyan találkoztál ezzel a szakkal, honnan hallottál róla?

Többen is ajánlották. Én mindenképp humán irányba szerettem volna továbbtanulni. Persze, nagyon sokat gondolkoztam, és úgy éreztem, jó döntés ez a szak, de még így is elég sok meglepetéssel találtam magam szemben, ezek pedig többnyire negatívak voltak. Például az, hogy annak ellenére, hogy angol szakként volt meghirdetve, nem kevés tantárgyat románul tanítottak.

Volt vele valami konkrét célod, hogy ezt választottad akkoriban?

Mivel többen ajánlották, és azt mondták, van jövője, ezért emellett döntöttem. De inkább nevezném spontán választásnak.

Milyen tantárgyakat tanultál ezen az egyetemen?

Elég nagy csalódásként ért az, hogy rengeteg töltelék dolgot megtanítottak, aminek nagy részére már nem is emlékszem, és valószínűleg soha nem veszem majd hasznát. Persze nem állítom azt, hogy csak értelmetlen dolgokkal tömnék az egyetemisták fejét, viszont ha valaki azt hiszi, hogy miután kiválasztotta az egyetemet, majd csak olyan tantárgyak lesznek, amik érdeklik, akkor nagyon téved.

Volt azért olyan, ami mégis érdekelt, amit nagyon szerettél? Vagy mi volt, ami tényleg jó volt ezen az egyetemen?

Mivel érdekel a politika, az azzal kapcsolatos tantárgyakat kedveltem leginkább. Volt néhány tanár, aki nagyon interaktív és tanulságos órákat tartott. Viszont sajnos sok olyan tanár van, aki bejön, lediktálja az anyagot, és ennek megtanulásából áll az adott tantárgy. Ugyanakkor érdekes volt megismerni sok különleges embert, mivel angolul tanultam, sok külföldi diák volt a csoportunkban. Volt csoporttársam Nigériából, Japánból, Marokkóból, Hollandiából, Kínából stb.

Hogy érzed: a három év alapképzésen tanult dolgokat fogod hasznosítani a jövőben? Megérte elvégezni? Hozzásegített, hogy jó szakember lehess a területen?

Van természetesen sok dolog, ami megmaradt az órákról, viszont személy szerint úgy gondolom, hogy a legfontosabb a diploma megléte. Persze, nem mindegy, hogy valaki átbukdácsol minden vizsgán, vagy kis erőfeszítéssel jobb jegyekkel végez-e. Még ha sok mindent el is felejt az ember abból, amit megtanult, de a fontosabb dolgok mégis megmaradnak.

Jelenleg mit csinálsz?

Jelenleg az államvizsgámat írom a második egyetemen, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának Területfejlesztés szakán.

És hogyan találkoztál a második egyetemeddel? Kitől hallottál róla? Mi ösztönzött arra, hogy egy másodikat is bevállalj?

Mindig is érdekelt a földrajz, több ismerősöm is járt erre a szakra, és mivel sikerült ingyenes helyre bejutnom, belevágtam.

Itt miket tanulsz? Mi az, ami érdekesebb?

Sokkal gyakorlatiasabbak a órák, nem tanítanak annyi töltelék dolgot. “Kézzelfoghatóbbak” a tantárgyak is, úgy összességében sokkal lelkesebben végzem ezt a szakot.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve, ha elvégzed az egyetemet? Mivel szeretnél, mivel fogsz foglalkozni?

Mivel itt Ditróban nem sok esélyt látok az elhelyezkedésre, valószínűleg maradok Kolozsváron. Sajnos a friss diplomásokat úgymond annyira nem “szeretik”. Sok helyen tapasztalt munkaerőt keresnek. Nem is annyira a munkahely meglétével van probléma, inkább, hogy nagyon alacsony fizetéseket kínálnak mindenütt. Természetesen van kivétel, mert ha valaki például az IT szakmában végez, akkor még a diploma megszerzése előtt nagy eséllyel kap munkát, nagyon jó fizetéssel. Tehát nem biztos, hogy a szakmán belül el tudok helyezkedni rögtön diploma után. De reményeim szerint eljön annak is az ideje.

Kiknek ajánlod ezeket az egyetemeket?

Az előbbit azok számára, akiket érdekelnek a nemzetközi kapcsolatok, az Európai Unió működése, az EU-s pályázatok lehívása és úgy általában a politika. Az utóbbit pedig azok számára, akik többek között a földrajz, a geológia, a földmérés területén érdeklődnek.

Szerinted megéri-e egyetemre menni? Jó befektetés a jövő szempontjából?

Természetesen. Sok dolgot lehet tanulni, nagyot fejlődik az ember személyisége. Lehet látni, hogy azok, akik nekifogtak dolgozni érettségi után, már rendelkeznek bizonyos anyagi háttérrel. Viszont hosszú távon nagyon fontos, hogy egyetemi diplomával rendelkezzen az ember. Ugyanakkor nem mellékesen mindenképpen életre szóló élmény megtapasztalni az egyetemista életet, a nagyon sok a jó bulijával (itt különösen a Diáknapokat ajánlom, ezen mindenképp érdemes részt venni) és stresszes szessziójával együtt .

Mit tanácsolsz a ditrói, pályaválasztás előtt álló, egyetemre készülő fiataloknak? Hogyan válasszanak? Mit vegyenek figyelembe?

Mindenképpen a legfontosabb az, hogy szeresd azt amit csinálsz. Ha jól jövedelmező szakot választasz, de nem kedveled, az úgyis megbosszulja magát.

Sok sikert kívánok neked a jövőben, és köszönöm, hogy válaszaiddal segítettél. Sok fiatalnak hasznos lehet!

Én is köszönöm.

Kérdezett: Balázs Brigitta

Mese a mindennapokban

Van valahol a világon olyan, hogy kolbászból font kerítés? Talán a népszerű mesén kívül nem ismerünk ilyen és ehhez hasonló történetet. De talán azért nem, mert a Jancsi és Juliska története óta tudjuk, hogy nem jó, ha élelmiszerből van a kerítés. Aki pedig mégis azt gondolja, hogy a világ távolabbi és gazdagabb országai egyet jelentenek a mézes kalácsból épített házzal, az fájdalmasan csalódik.

A szívszorító és tanulságos mesében a gonosz boszorkány mézes-mázas falatokkal csábítja a két éhes gyereket az otthonához, akik csak leleményességüknek köszönhetően menekülnek meg a halálos veszedelemtől. A mai fiatalok csak kevés százaléka mondja azt első okként, hogy a kalandvágy és az utazás hajtja el az otthontól és a barátoktól. Jancsi és Juliska meséje ismétlődik a mindennapokban, a munka, a megélhetés, a jobb élet fele vezető út csalogatja az ismeretlenbe az állásukat vesztetteket és állást hiába keresőket. De van arra garancia, hogy sikerülni is fog, ha elmennek és máshol próbálkoznak? Nincs! Kisemmizett és ki nem fizetett magyar és román munkásokról épp úgy szólnak a hírek, mint bárban táncoló lányból lett világsztárról, sikerről és karrierről. Nincs semmiféle útmutató vagy előre legyártott recept arra, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy kint boldoguljunk és talpon maradjunk. Egyéne válogatja. De ami biztos és építeni lehet rá, az a szorgalom, kitartás, türelem és a realitás.

Az illúziókat kergetők egy napon arra ébredhetnek, hogy a kemence már rég be van fűtve, és a lapát ott vár, hogy ráüljenek. Mert azért azt mindenki tudja, hogy a világ nem egy csokival bevont habos torta.

Köllő Tünde

Legelőtámogatás

A 2013-as évtől kezdődően indult az a kezdeményezés, hogy a Ditrói Közbirtokosság felvállalja a gazdák költségeit, akik közbirtokossági tagok és állataikat a közbirtokosság legelőin helyezik el. Ez azt jelenti, hogy az állat legeltetési a költségének a felét a közbirtokosság átvállalja, emellett állja az állat egészségügyi vizsgálatának a költségeit is.

Ezt a támogatást tavasztól lehet igénybe venni minden évben.

A kedvezményt a közbirtokosság APIA-s támogatásból befolyó összegekből finanszírozza, tehát a legelők által termelt haszon egy részét a közbirtokosság tagjainak segítésére különítik el – ismertette Kovács András, a Ditrói Közbirtokosság elnöke.

Ezen felül az elnök úr arról is tájékoztatott, hogy a jövőben befektetés formájában ki szeretnék terjeszteni ezt az összeget: a terv az apaállat-állomány olyan szintre emelése, amelynek a fajtanemesítése hatékony lesz.

Azt is elmondta, hogy bővülőben van azok száma, akik igyekeznek igénybe venni a közbirtokosság legelőit. „Lassan azon kell gondolkozni, hogy hol tudunk legelőket bővíteni, ha az állatállomány megnő, hogy lehessen nekik helyet biztosítani”- mondta Kovács András.

Bajkó Dorottya

Hangverseny

Igényes, színvonalas zene töltötte be a ditrói Művelődési Ház nagytermét március 9-én. Az Amabile duó hegedű- és zongorahangversenyét hallgathatta a zenekedvelő közönség.

A duó 2012-ben alakult, tagjai lelkes fiatal zenetanárok, akiknek célja, hogy a koncertek alkalmával megismertessék a hegedű és zongora gazdag világát, irodalmát a közönséggel.Vasárnap délutáni repertoárjukban ismertebb darabok csendültek fel Erkel Ferenc, Johannes Brahms, Johann Strauss, Hector Berlioz, Pablo de Sarasate, Hubay Jenő műveiből. A szép, lélekemelő előadást, a művészek alázatát a közönség lelkes tapssal jutalmazta.

Mindannyian egy szép élménnyel gazdagodtunk, és bízunk benne, lesz még folytatása.

Köllő Enikő

Gyergyóditrói Nyugdíjas Klub

A Nyugdíjas Klub tevékenységéből szeretnék egy rövid tájékoztatót leírni.

2001. február hónapjában alakult meg, amelyen én is ott voltam, utána egy időre kimaradt, amelynek ma sem tudom az okát, de 2005-től újra rendszeresen járok.

Az utcán többen is megállítanak, hogy mit csináltok a klubban. Ezért élek a lehetőséggel, hogy ismertethetem a klub tevékenységét. Hetente csütörtök délután gyűlünk össze. Jelenleg 40 személy van, akik általában járunk. A téli hónapokban römizünk, kártyázunk, ezen kívül minden tagnak megtartjuk a névnapját. Kéthetente a Caritas Családsegítő Szolgálat szociális munkása, Ördög Csilla szervez különböző foglalkozásokat, előadásokat, nagyon várjuk, amikor jön. Minden évben farsangkor Gyergyó-régió idős csoportjaival találkozunk különböző településeken. 2010-ben Ditróban farsangoltunk, ahol jelen volt Csomafalva, Szárhegy, Remete. 2013-as évtől csatlakoztak Újfalu, Alfalu idősei is. A tavaly Remetén a Közösségi Házban tartottuk meg a Caritas szervezésében, ahol közel 300 idős találkozhatott.

Tavasszal megbeszéljük, hova is menjünk kirándulni, egy jó pár éve első utunk Csíksomlyó, áldozó csütörtökre szervezzük, mivel akkor az autóbuszt felengedik a templomig, és nem kell több kilométert gyalogolni. Többek között voltunk Vizaknán, Takó János plébános úr sírjára koszorút helyeztünk, és együtt imádkoztunk a cserkészekkel, továbbá voltunk Szovátán, Gyilkos-tónál, Büdösfürdőn, Hargitafürdőn. 2012-ben eljutottunk Kézdivásárhelyre és Csernátonba, ahol meglátogattuk a Haszmann Pál Múzeumot, a Kézdi fele vezető úton megálltunk a Nyerges-tetőn, ahol csoportképet is készítettünk.

Tavaly augusztusban Maros megyébe látogattunk, ahol Marosvécsen megkoszorúztuk Wass Albert síremlékét, megnéztük Kemény János emlékházát, a környékről sok érdekes dolgot megtudtunk Kun László nyugdíjas történelemtanártól. Továbbá Marosvásárhelyen megnéztük a Kultúrpalotát és a Somos-tetőn az állatkertbe is ellátogattunk. Hazafele jövet megálltunk Marosmagyarón, ahol a falu hívei és a tiszteletes úr fogadott, egy közös istentiszteleten vettünk részt, és a végén bemutathattuk csoportunk tevékenységét. Kirándulásunk egy közös ebéddel zárult.

Remélem, hogy ez évben is részt vehetünk az immár hagyománnyá vált eseményeken. A heti találkozások mellett újra együtt farsangolhatunk a környék idős csoportjaival, nyár folyamán újabb kirándulásokat szervezünk.

Ezt a sok évet nehéz röviden összefoglalni, de ha kedvet kaptak, minden nyugdíjast szeretettel várunk csoportunkban.

Csibi Erzsébet, klubtag

Küzdősportoktatás Ditróban

Közel nyolc éve szünet nélkül működik a küzdősport oktatása Ditróban. 2005-ben Dániel Albert csíkszeredai dzsúdóedző a sport népszerűsítése céljából kezdeményezte, hogy közösségünkben is induljon el ez az igen kedvelt küzdősport. Jó ötletnek bizonyult köreinkben is ízelítőt adni a fiatalok számára a látványos és kemény harcművészet alapjaiból, hisz már az első edzésen 85 buzgó fiatal jelentkezett „munkára”.

A dzsúdó jellemzői a test test elleni harc, az ellenfél földre dobása, gáncsolása, földön való leszorítása. Keleti harcművészet, mely összhangba hozza a testi és szellemi megpróbáltatásokat. Az a sportoló lehet a legeredményesebb, aki egyaránt tudja fejleszteni a szellemi és erőnléti adottságait. Ebben a sportban a legfontosabb a szellemi felkészültség, miután ezt elsajátította a sportoló, utána gyakorlatba ültetheti a technikát. Kisebb korosztályban a játékos tanulás a jellemző, idővel a gyerek fejlődésével komolyabb hangsúlyt fektetnek a sport elemeinek elsajátítására.

Jellemző és egyben pozitív tulajdonsága is a helyi csapatnak a folytonosság, hogy nyolc éven keresztül leállás nélkül folytak az edzések, melyekkel a tavaszi és az őszi szezonra készülnek az elszánt sportolók. Felkészítésükben edzőjük, Mezei Rajmond segít nekik. Ő egyike azoknak a lelkes jelentkezőknek, akik az első ditrói edzéstől kezdve űzik ezt a sportot.

A sportolóknak rendszeresen lehetőségük nyílik az ország nagy városaiban való versenyzésre. Legtöbbjük él is a lehetőséggel. A komoly hozzáállásnak megvan a gyümölcse, többen kiemelkedő teljesítményt nyújtanak rendszeresen, sosem fordult még elő, hogy érem nélkül tértek volna haza.

Szőcs Hunor

Zúg március: nemzeti ünnepre készülve

 A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik – szól a második cserkésztörvény. A haza iránti kötelességek megismerése és teljesítése érdekében a lovag Takó János cserkészcsapat 2004-ben szervezte meg első Zúg március névre keresztelt történelmi vetélkedőjét, melyen kezdetben csak a ditrói cserkészek mérték össze tudásukat az 1848-as események kapcsán, 2014. március 9-én viszont már Borszék, Gyergyóújfalu és Maroshévíz cserkészcsapatai is „csatasorba álltak”. A cserkésztalálkozó jelleget is öltő rendezvénynek már sokadszor a Puskás Tivadar Szakképző Líceum dokumentációs és információs terme adott otthont.

Szervezőként szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az évek során vetélkedőnk egy olyan megbízható branddé nőtte ki magát, melyen a versenyzők kreatív feladatokra, játékos tanulásra, magyarságismeretükben való gyarapodásra számíthatnak, évről évre más területeken szerezve meg az alaptudást: nemcsak a március 15-ei forradalom, de annak művészeti és irodalmi ábrázolása, a forradalmat követő megtorlás és a kiegyezés is képezte már a kiindulási pontot. Az idei verseny célja az volt, hogy hiteles információkat sajátíthassanak el az általános iskolás korú fiatalok a magyar nemzeti jelképekről, eredetükről és jelentésükről: zászlóról, címerről, himnuszról, nemzeti ünnepekről, Szent Koronáról. A versenyzők többek között saját címert terveztek, különböző kvízfeladatokat oldottak meg, Szent Koronát mintáztak hulladékanyagokból, a facebook mintájára kitalált hunbook-profilokat fejtettek meg, a teremben elrejtett kérdéseket kerestek és válaszoltak rájuk stb. Mindezen feladatok terén kiscserkész kategóriában a ditrói Mindent a hazáért! csapat bizonyult a legjobbnak, de a képzeletbeli dobogó minden fokára helyi csapat állott (további helyezettek: Szabad rabok; Egyenlőség, szabadság, testvériség!); a cserkészek kategóriájában viszont a vendégek vitték a prímet: első helyen az újfalusi Kokárda csapat végzett, őket a Negyvennyolcasok és a Székely határőrök követték a másik két vendégtelepülés képviseletében.

A verseny tíz évének tapasztalatai és a közeli március 15-ei nemzeti ünnep számvetésre késztet. Korunkban egyre nehezebb sallangmentesen, műpátosz nélkül beszélni nemzeti büszkeségről, nemzeti jelképekről, nemzeti szabadságról. Viszont, ha nemzeti érzéseink és mondanivalónk mögött megvan a történelmi tudás, az egykori események és mai helyzetünk értékelésének a képessége, akkor talán sikerülhet. Ezért a nemzeti ünnep alkalmából mindenkit arra tudok buzdítani, hogy olvasson magyar verseket, novellákat, regényeket, történeti munkákat, hallgasson magyar dalokat, használja anyanyelvét szóban és írásban, kövesse a televízióban és az interneten az ünnepséggel kapcsolatos műsorokat; vagyis frissítse fel és gyarapítsa tudását a magyar kultúrában, mert ha kultúránk valódi tartalmát elhagyjuk, és csak a minden évben elpufogtatott frázisok maradnak, egy idő után már magunkat sem fogjuk komolyan venni.

Köllő Zsófia

A gyergyóditrói step by step oktatási rendszer

Amint azt már nem hivatalos forrásokból hallani lehetett a faluban, az iskolák háza táján jelentős változások állnak be a következő tanévtől. Az egyik ilyen a step by step típusú oktatás megszűnése lesz. Az iskolák vezetőségét és az érintetteket a következő lapszámban szólaltatjuk meg, jelen keretek között az alternatív pedagógia ditrói alkalmazásáról közlünk egy szociológiai szakdolgozat-részletet.

A step by step oktatási program 2002-től működik a Siklódi Lőrinc Általános Iskola falai között. A Hargita megyei falvak közül itt elsőként ültették gyakorlatba az új alternatívát, rögtön Csíkszereda és Gyergyószentmiklós után.

A tanítók az alternatív pedagógia bevezetésének lehetőségeiről egy továbbképzőn hallottak. A gyergyóditrói tanári kar tanácskozása után többen úgy vélték, hogy hasznos lenne a falusi közösség számára is a step by step program elindítása. A kezdeményezést a tanügyminisztérium támogatta, ám anyagi támogatás helyett inkább csak szabványokat adott: meghatározták pontosan, hogy is kell berendezni egy tantermet ahhoz, hogy a step by step program megvalósításához megfelelő legyen.

Milyen szempontok is kerültek előtérbe, amikor a szülő amellett döntött, hogy a gyermekét a step by step osztályban szeretné-e taníttatni?

Elsőként az a tény, hogy a gyermeket I–IV. osztályban szöveges értékelésben részesülnek. Vannak olyan szülők is, akik nem látják értelmét, hogy kisiskolás korban a jegyekkel stresszeljék gyerekeiket és ugyanakkor önmagukat is. A step by step osztályosok csak félév végén kapnak értékelést, amely kétféle lehet: tovább folytathatja tanulmányait a következő évben vagy nem folytathatja tovább, vagyis ismétel (ez utóbbi értékelést nagyon ritka esetekben kapják).

Az iskolai tevékenység délután is tart, így a szülők délutánja is „gyermekmentessé” válik, amely sok családban megoldotta a szabadidőhiány problémáját: a szülő itt biztonságban tudhatja a gyerekét, ugyanis ebédet kap, és foglalkoznak vele, hogy elkészítse iskolai feladatait; nem a szülőnek kell tanulnia vele, hanem egy szakképzett pedagógusnak. Azáltal tehát, hogy nincsenek nap mint nap jegyek és nincs otthoni tanulás, nagyobb az esélye, hogy nem jön létre konfliktus gyermek és szülő között.

Különbségek és hasonlóságok a hagyományos és a step by step oktatási rendszerek között

A legfontosabb különbséget az oktatási módszerekben lelhetjük meg. Ezen oktatási módszer különbségét a gyerekek viselkedésében figyelhetjük meg, mivel például a step by step-ben tanulók:

• jobban kommunikálnak

• bátrabban kérdeznek

• nem annyira fegyelmezettek (ami ennél a korosztálynál nem is jelent problémát)

• az iskoláról általában jó véleménnyel vannak, számukra az az intézmény, ahová szívesen járnak (amíg a hagyományos osztályban járók gyakran úgy érzik, hogy muszájból kell oda menni)

• nem félnek felelni a feltett kérdésekre

• nagyobb a motiváció a tanulásra, az énképük pozitív, de nem nagy arányban tér el a hagyományos osztály diákjaiétól.

A hagyományos osztályban mindenki a tanítóra figyel, míg a step by step osztályban a tanítók figyelnek egyénenként mindegyik gyerekre, ezért is vesz fel több időt itt egy „tananyagrész” ismertetése, de nem áll fenn az a veszély, hogy aki lassabban tanul, az teljesen lemaradna. A step by step-es osztályban könnyebben észreveszi a pedagógus a gyerek hátrányait vagy készségeit a feladatok megoldása során is, mivel mindenkit folyamatosan leellenőriz. Gyakori a csoportmunka, páros munka és a projektmódszer alkalmazása.

A step by step program főbb szervezési sajátosságai: reggeli üzenet, fél tíztől az új lecke ismertetése, fél tizenegy és egy között csoportos tevékenység, amely során begyakorolják az aznapi új ismereteket, majd az ebéd és a reprezentatív tevékenységek.

A step by step osztályosoknál a belső motiváció a nagyobb, a hagyományos osztályoknál a külső motiváció (szülő, jegy) játszik fontos szerepet. A legfontosabb az, hogy minden szülő megtalálja a gyereke személyiségéhez és a saját lehetőségeihez leginkább illő oktatási rendszert. Ezért reménykedünk benne, hogy bár Ditróban következő tanévtől megszűnik ezen alternatív pedagógia alkalmazása, annak pozitívumai (a lehetőségekhez mérten) azért át tudnak szivárogni a hagyományos oktatás keretei közé is.

Részlet Hompoth (Kolozsi) Katalin szakdolgozatából

(Ilyés Attila tanító közlése alapján)

24 ÓRÁS SPORTMARATON

 Minden sportolni szerető ditrói és nem ditrói készüljön áprilisra, mert a tavasszal egyidejűleg hatalmas rendezvénnyel köszönt be a Ditrói Ifjúsági Fórum. Megmozgatunk mindenkit, aki úgy dönt, hogy csatlakozik hozzánk, és részt vesz az első 24 ÓRÁS SPORTMARATONON!

Április 12-13-án a ditrói sportcsarnokban közel 30 csapatot látunk vendégül, hogy szombat reggel kilenc órától vasárnap reggelig megállás nélkül rúgjuk, dobjuk kapura és kosárra a mindenféle labdákat. Igen, különleges, mert még ilyen nem volt! Hallottunk focimaratonról, kosármaratonról, de sportmaratonról a környéken még nem. A rendezvény fűszere, hogy a csapatjátékok mellett más sportágak képviselői is velünk mozognak majd.

Délelőtt az iskolásoké a főszerep, az ő korosztályukban lesz egy kisebb bajnokság, majd délután a líceumi korosztály veszi át a pályát. Később aerobic, dzsúdó, majd este felnőtt kézilabda, éjszaka pedig a focilabda kerül reflektorfénybe. Közel 200 résztvevő fordul majd meg a 24 óra folyamán a rendezvényen, legalább hat településről. Ezen a napon nem a győzelem fog számítani, inkább a folyamatos játékon lesz a lényeg, valamint hogy jól érezzük magunkat. És persze ennyi meccset, több sportágat látva egy helyen, az sem kizárt, hogy valamibe beleszerettek, és esetleg a későbbiekben kedvet kaptok kipróbálni valami mást is, ami csak jó, hiszen a lényeg, hogy pörögjünk! Hadd döngjenek a sportcsarnok falai huszonnégy órán át!

Jelentkezni elsősorban csapatokkal lehet (kosár, kézilabda, foci), legkésőbb április 3-ig. A jelentkezéssel kapcsolatos részleteket a közösségi oldalunkon (https://www.facebook.com/dtroiifjusagiforum; DITRÓI FIATALOK csoport) és plakátjainkon találjátok. A pontos időbeosztást (melyik csapat kivel, mikor játszik, melyik sportág hány órától következik, hogyan épülnek fel a szünetek) előre közölni fogjuk. Ha egyénileg jelentkeznél, jelezd azt a DIF-nek, és megoldjuk, hogy csatlakozhass a ditrói fiatalok csapataihoz.

Ezt nem hagyhatod ki. Mi már alig várjuk! Már alig várunk!

Balázs Brigitta